-Mi a baj ? - néztem rá. Lehajtotta a fejét, majd szipogott egyet.
-Semmi ! - törölte meg szemét, majd egy kavicsarabot kezdett el piszkálni. Megráztam a fejem.
-A semmiért nem szokás sírni. Na had halljam.
-Átvert ! - nyögte ki elcsukló hangon. Volt egy sanda gyanúm kiről is beszél.
-Mit csinált ? - tettem fel a kérdést. Eliza vett egy mély levegőt, majd beszélni kezdett. Kihasználta, átverte, megcsalta, miközben együtt voltak. Akkor most ki is hazudik ? Nekem azt mondta, hogy nincsenek együtt.
-Nekem azt mondta, hogy nem vagytok együtt. - néztem rá furcsán.
-Mindenkinek ezt mondta, miközben mindenki tudta az igazságot. Mióta lefeküdtünk ilyen, mindig kiabál, és ellök magától. - állt fel, majd nyújtotta a kezét, és segített nekem is.
-Sajnálom ! - simítottam karjára.
-Köszönöm ! - ölelt meg, amin igazán meglepődtem, de visszaöleltem.
-Igazán nincs mit. De a most megbocsájtasz. - mosolytag rá. Bólintott, én pedig szélsebesen elindultam a ház felé, és egyenesen Justinék szobája felé mentem. Kopogás nélkül rontottam be a szobába. Justin az ablaknál állt, és nézett ki rajta.
-Hogy lehetsz ekkora szemét ? - kiabáltam rá, amint beértem a szobába. Felém fordult. Meglepődött kicsit.
-Mi bajod van ? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Az hogy egy rohadt szemét vagy ! Komolyan semmi lelki ismeretfurdalásod sincs ? - mutogattam.
-Miért, kellene ? - dőlt neki az asztal sarkának, egyik lábát behajlította, míg másikat kinyújtotta, kezét ölébe tette.
-Hát igen kellene ! Komolyan hány lányt akarsz még tönkretenni ? Nem volt elég ? Ebbe neked mi az öröm ?
-És ehhez neked mi közöd ? - nézett rám unottan, és higgadtan, amin csodálkozok.
-Az hogy én is azok közé a lányok közé tartozok ! Csak az ! Nem csodálom hogy Destiny szakított veled ! - mértem végig, majd indulni szerettem volna ki csak hogy utánam szólt.
-Már megbocsáss de mi közöd a magánéletemhez ?
-És neked az enyémhez ? - fordultam meg, majd mélyen a szemébe néztem. Nem válaszolt. Semmire nem válaszol. Jellemző. - Ennyi vagy. - trappoltam ki mérgesen a szobából, ám mikor a lépcsőnél jártam visszavágódtam, de nem estem el. - Mit akarsz még mindig ? - fordultam szembe Justinnal.
-Miért hiszed azt te is hogy nem tudok megváltozni ? Hogy csak egy éjszakás kaland lettél volna ? - hahh jogos. Csak kár hogy ez is kamu. Felnevettem.
-Először is. Hogy is kezdődött mikor idejöttem ? - vágtam gondolkodó fejet. - Másodszor pedig, mindenki azt mondja hogy egy érzéketlen köcsög vagy aki kihasználja a lányokat. És azt hiszem nem tévedtek nagyot.
-Oké, de mit kellene azért csinálnom hogy elhidd,hogy neked nem hazudtam ? - nézett rám. Ujaj, ezt most halál komolyan gondolja. De nem adom meg neki azt az örömöt.
-Nekem nem hanem magad kell bizonyítanod. - kacsintottam rá, majd végleg elhagytam a szobát.
Justin Bieber |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése