Kép

Justin Bieber

Az ajtó csapódása után, hangosan fújtam ki a bent tartott levegőt, majd tarkómra simítottam, és a felnőttek felé fordultam. Nem igazán tudtam eltalálni, most velem van valami bajuk, azért néznek, vagy csak valami rossz szokás náluk. És mintha hallották volna, Kate törte meg a csendet.
-Justin veled semmi bajunk nincsen, csak Kendrával. Nem neked szólt amit mondtam, hanem a lányomnak. Nem tudom mi van vele. - sóhajtott egyet, majd rám mosolygott.
-Csak fáradt. - böktek ki valami hihetőt. - Hosszú volt a nap.
-Persze, de ez akkor sem mentség a viselkedésére !
-Beszélek vele ! - erőltettem arcomra egy mosolyt, majd megindultam a lépcső irányába. Már mindent értek a pasival kapcsolatban. Mellesleg nagyon ismerős valahonnan, mintha már futólag láttam volna, de nem mernék rá megesküdni. Mindegy majd utána nézek. Az emeletre érve, csak forogtam mint egy hülye, nem igazán tudtam kivenni melyik lehet Ken szobája, hisz minden ajtó barna volt, és volt vagy tíz ha nem több. Ha a megérzésemre hallgatok akkor a folyosó végén a legutolsó. Remélem. A fal tele volt - gondolom én - családi képekkel, de volt közük olyan is ahol csak Ken volt rajta. A szobához érve halkan kopogtam, majd fülelni kezdtem. Pár másodpercig nem volt semmi,de végül meghallottam Kendra hangját.
-Nem vagyok rád kíváncsi ! - kiabált ki, majd nem sokkal később valami az ajtónak csapódott. Óvatosan benyitottam, majd bedugtam a fejem.
-Bejöhetek ? - mosolyogtam halványan.
-Persze ! - bólintott. - Csak azt hittem Josh vagy. Szokása ilyenkor feljönni. - sóhajtott. Kitárta karját, majd csillogó szemekkel rám nézett. Becsuktam magam után az ajtót, majd szorosan magamhoz öleltem. Arcát mellkasomba fúrta közben pedig derekam ölelte.
-Bocsi az előbbiért, nem akartam, hogy téged is belekeverjenek ! - motyogta, majd egy puszit nyomott nyakamra.
-Ne foglalkozz vele ! - toltam el magamtól, majd egy puszit nyomtam orrára.
-De foglalkozok. - nézett rám, majd hadonászni kezdett. - Utálom ha mást is belekevernek ! Ez még arra is képes, hogy eltilt mindenkitől ! És anyám ? Fél. Utálom ! Mindkettőt ! - túrt bele hajába. Én csak mosolyogva néztem, ahogy kalimpál össze vissza. - Valami nem stimmel ezzel a görénnyel. Bűzlik !
-Cica a görények bűzlenek. - nevettem fel, mire Kendra hozzám vágott egy párnát. - Na ezt most miért ? - néztem rá 'megsértődve'.
-Jól esett. - vigyorgott. Aha oké szóval így. Sunyin elvigyorodtam, majd lassan elindultam Ken felé.
-Ismerem már ezt a nézést ! - indult el az ajtó felé.
-Milyen nézést ? - kiskutya fej.
-Oh tudod azt !
-Nem igazán ! - ráztam a fejem, mint aki semmiről nem tud.
-Aha igen el tudom képzelni. - nyitotta ki at ajtót.
-Félsz ? - húztam fel egyik szemöldököm vigyorogva.
-Tőled ?! Soha. - nyújtotta ki a nyelvét.
-Rossz válasz ! - kacsintottam rá, majd szaladni kezdtünk.
-Úgy sem kapsz el ! - kiáltott hátra,majd eltűnt a kanyarba. A lépcsőhöz érve, a korlátra ültem, majd, majd egy gyors és laza mozdulattal lecsúsztam azon. Épp Kendra előtt, értem a földszintre, így eltudtam csípni derekát.
-Emlékezz csak mit mondtál a vízesésnél. - simultunk egymásnak.
-Azt hogy vámpír vagy. - vigyorgott. - Csak kevésbé vagy fehér. De se baj a liszt csodákra képes. - nyomott egy puszit ajkaimra.
-Ha fehér volnék akkor meg az lenne a baj, hogy hóember vagyok. - vigyorogtam Szerelmemre. Ő csak megrántotta a vállát, majd arcomra adott egy puszit. Ekkor megszólalt a telefonom. Előhúztam zsebemből, majd csekkoltam a hívót. Telefonom kijelzőjén a Danger név állt. Oh, hogy te mennyire hiányoztál. 
-Most megyek, de este hívlak ! - csókoltam meg barátnőm,miután zsebembe süllyesztettem a telefonom.
-Rendben ! - mosolyodott el, majd kikísért. Váltottunk még pár szót, majd autómba ülve elhajtotta.

Kendra Diamond

Miután Justin elment, sietősen a konyha felé kezdtem el trappolni, ugyanis tisztázni akartam ezt az egész műsort, még ha tudtam is, hogy mi lesz a vége.
-Remélem most nagyon büszkék vagytok magatokra ! - kezdtem bele monológomba, amint beértem a konyhába. - Azért azzal remélem tisztába vagytok,hogy rohadtul leégettetek. De főleg te ! - fordultam anya felé.
-Kendra ! - kiabált rám az előbb említett személy. - Még mindig én vagyok az anyád, nem engedem meg ezt a stílust ! Mióta haza jöttél a kirándulásról, szinte rád se lehet ismerni ! Nem tudom mi történt, de ajánlom, hogy nagyon gyorsan változz meg, mert nem fogom sokáig eltűrni ezt a viselkedést ! - támaszkodott a pulton,és mindvégig engem nézett. Én persze csak vágtam a pofákat.
- Ne vágd a pofákat kisasszony, mert nagyon ráfázol ! - csapott a márványból készült lapra Josh.
-Na te meg végképp ne szólalj meg ! Azt hiszem tizenkilenc éves létemre tudok dönteni, nem kell nekem babycsősz ! Meg ha annyira játszani akarod az apa szerepét,akkor foglalkozz a kisfiaddal, az életemből meg nagyon gyorsan told ki az arcod ! - vágtam le eléjük a telefonom, majd felsiettem a szobámba. Tudtam,hogy nem fog tetszeni, nekik ez a kis jelenetem, és hogy elveszik a telefonom,de kit izgat ?! A kártyákat,kivettem belőle, így nem tudják használni, de én viszont igen,hisz az iPhone előtti mobilom még mindig mindig meg van, alig használtam. Anya is nagyon okos. Elveszi a telefonom, mikor tudja, hogy a másik is jó. Ez az érett negyven éves gondolkodás. Gratulálok hozzá ! .....

Másnap reggel

Az óra már háromnegyed hetet mutat,így ideje lenne kimásznom az ágyamból,ha nem akarok elkésni. A * még csak öt perccel tovább * alvásból kemény fél óra lett, szóval akár egy torpedó sprinteltem be a gardróbomba. Előkotortam egy számomra megfelelő szettet, majd átcsattogtam a fürdőszobába. Elvégeztem a reggeli teendőim, majd belebújtam ruháimba. Egy kis parfümmel illatosítottam magam. Vállamra helyeztem a táskám, majd telefonom elrejtve mélyen zsebembe hagytam el a szobát. Lementem a lépcsőn, majd halkan kiosontam a házból, és szélsebesen elindultam a suli felé. Út közbe sikeresen nekimentem egy idős néninek ami nem igazán érdekelt,ugyanis már nyolc elmúlt,szóval tuti leb*sznak!

8.07 - re sikeresen a terem ajtajához értem,ahol hangosan kifújtam a levegőt - amit onnan tudok, hogy bentről valamelyik drágaságom megszólalt,hogy idézem - Megérkezett Mrs.Diamond * nevetés *. Kedves ugye ?! Tudom.
-Elnézést a késésért Tanárnő,csak elaludtam. - kértem bocsánatot,mikor beléptem a terembe.
-Kendra, ez neked rendszeres szokásod ! - nézett rám az osztályfőnök. Milyen igaza van.
-Örüljön, hogy egyáltalán bejövök ! - grimaszoltam. Utálom ezt a tanárt ! De kegyetlenül ! Nem válaszolt semmit, csak biccentett a helyem felé. Bevágtam magam a pad mögé, majd bámészkodni kezdtem. Valahogy nem ilyen az osztály. Meghalt valaki ? Eliza, meredten néz maga elé, Lana, a plafont bámulja, Justin a cipőjét, míg Felix a telefonja képernyőjét. Ezek tudnak valamit amit én nem. Rosszat érzek. Remélem, nem Justin csinált hülyeséget, bár Felix és Eliza arcát elnézve kevés esélyt érzek arra, hogy nincs köze van hozzá. Majd Lananál rákérdezek.

A folyosón sétálva, a diákok furcsán néznek, rám van aki összesúg a hátam mögött, de olyan akad is aki beszólogat. Semmit nem értek, kivéve barátnőm, aki meg se hallgatva húz maga után egészen a női mosdóig.
-Ez meg mi a frász ? - tértem a lényegre, mikor végre elengedte a csuklóm, és a WC - be voltunk. - Mi történt ?
-Nem Eliza keze van benne, még mielőtt őt vádolnád az egésszel ! - figyelmeztetett Lana.
-Én nem de mond már !
-Nos, mikor beértünk a suliba, falon és a szekrényeken szinte minden milliméterre volt ragasztva.
-Mi, nemértem. Mivel ?
-Egy képpel.
-Jó de milyen képpel ?! - néztem barátnőmre értetlenül. Semmit nem értek.
-Hát ilyennel .....

Sziasztok, sajnálom hogy ennyit késtem a résszel ! :( Nem lett valami izgi, se hosszú, de ígérem a következő eseménydúsabb lesz,valamint kétszer ilyen hosszú. Szóban lesz egy új szereplő, de ő majd csak később fog feltűnni. Azért remélem tetszett a rész :) A következőt legkésőbb 22. -ig hozom ! :)

Puszi, Ken.